November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus ünnepe. A vasárnapi szentmiséken gyűjtést szervezünk az egyházmegyei Caritas javára.

Szerdán, 2025. november 19-én, plébániánk önkéntesei meleg ételt osztanak közösségünk rászorulóinak. Kérjük a kedves híveket, hogy jelezzék a sekrestyében, illetve a plébánia irodáján, ha ismernek olyan személyt, vagy családot, akinek jól jön egy tál finoman, szeretettel elkészített meleg étel.

Erzsébet 1207. július 7-én született Sárospatakon. Szülei II. András király és merániai Gertrúd voltak. Életének első négy évében a magyar királyi udvarban nevelkedett, majd eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. A wartburgi várban nevelkedett, hogy elsajátítsa új hazájának minden szokását. Lajos feleségül vette a 14 éves Erzsébetet, hat évig éltek boldog házas életet. Erzsébet a vár alatt nagy házat építtetett, befogadta a zarándokokat és koldusokat, és ápolta a betegeket. Húsz évesen özvegy lett, férje halála után gyermekeivel együtt el kellett hagynia a várat. Marburgba költözött, és belépett a ferences rendbe. Kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket. 1231-ben november 16-áról 17-ére virradó éjszaka, 24 évesen halt meg Marburgban. 1235. május 26-án, pünkösdkor IX. Gergely pápa iktatta a szentek sorába. Sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat. A feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje.

Erzsébet nevéhez fűződő legismertebb történet az úgynevezett rózsacsoda. Egy alkalommal kötényében kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította, megkérdezte, mit visz benne. Erzsébet azt felelte, hogy rózsát, s amikor megmutatta kötényét, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai jellemzőivé.