A pár éve felújított és korszerűsített Szent Rozália temetőkápolna búcsúját ünnepelték Nagybányán hétfőn, 2022. szeptember 5-én.
Covaci István láposbányai plébános volt a szentmise főcelebránsa és szónoka. Szentbeszédében a szónok személyes tapasztalatáról beszélt, miszerint sokszor volt alkalma itt temetésen részt venni, de búcsún eddig még soha ezen a helyen, amellyel kapcsolatosan mindannyiunknak szomorú emlékei vannak, hiszen a szeretteinktől való búcsúzás helye.
Azon gondolkoztam a mai ünnepre készülődve – mondta a szónok – mit is lehet egy temetőkápolna búcsúján ünnepelni? Egy szentet, Szent Rozáliát és rajta keresztül Isten irgalmát és szeretetét. Szentünket az alázatosság és az imádságos lelkület jellemezte, közbenjárására sokan meggyógyultak a pestistől. Az imádságra és az alázatos lelkületre tanít minket is. Azért kell, hogy amikor halálunk után megjelenünk az igazságos Bíró előtt, nehogy azt mondja nekünk az Úr: nem ismerlek titeket.
Bár napjainkban már nincsen pestis járvány, azért itt Nagybányán és sok más helyen is terjed a lelki pestis, ami nem más, mint a közömbösség – állapította meg a láposbányai plébános. Kérjük szentünk közbenjárását Istennél, hogy mentsen meg minket a közömbösségtől, hiszen egy szent mindig egy összekötő kapocs köztünk emberek, és Isten között.
Szent Rozália Szicíliában, grófi családba született 1130-ban. A fejedelmi udvarban nevelkedett, kényelem és pompa közt. Titokban mindezt otthagyta, az önmegtagadást és a magányt válaszva. Egy elhagyatott helyen barlangba vonult. Rozália a legkeményebb önmegtagadást és a szüntelen imát gyakorolta. Halála is ima közben érte 1166-ban, jobbjában feszületét szorongatva. Csaknem ötszáz év múlva, 1614-ben ott találták meg barlangja padlóján fekve, a palermói pestisjárvány idején egy csodálatos útmutatás nyomán. Járványos betegségek ellen azóta is sokan érezték hathatós közbenjárását.