A keresztények egységéért folytatott imahét lezárásaként, az ökumenizmus jegyében zajlott a nagybányai Szentháromság-plébánia által felnőttek számára szervezett katekézis-sorozat negyedik találkozója kedden, 2024. január 30-án, 19.00 órakor, az esperesség Philia Oázis rendezvényteremében.
Három felekezet szemszögéből közelítették meg a hit megigazulást szerző erejének témáját. Hogyan válhatunk kedvessé Isten előtt? Erre a kérdésre kívántak választ keresni és nyújtani Horváth Csaba evangélikus, Molnár Viktor református, valamint Szmutku Róbert római katolikus lelkipásztorok. Lepedus István, a Szatmári Római Katolikus Püspökség Világiak irodájának vezetője moderálta a beszélgetéseket.
Horváth Csaba az Ágostai hitvallásban kifejezést nyerő lutheri tanításra hivatkozott, amikor kijelentette, hogy a megigazulás Isten előtti állapotunkra vonatkozik. Azt gondoljuk – mondta a lelkipásztor, – hogy ha nem loptunk, csaltunk stb., nem követtünk el bűnt, igazak vagyunk. Majd folytatta: a bűn nem a tettet, hanem az állapotot jelöli. A bűnös cselekedet az, ami a bűnnek a következménye. Céltévesztettként jövünk a világra. A Szentlélek nélkül ezt nem tudjuk elkerülni. Ha az ember pusztán saját értelmével Isten előtt megállhatna, ha önmagát képes lenne egyedül tisztává tenni, akkor Krisztus áldozata értelmetlenné válna. Krisztus nem azért jött, hogy egy újabb tanítássort adjon, hanem hogy engesztelő áldozatként adja önmagát. A Galata levélben írja Pál apostol, hogy a törvény, a tízparancsolat, mint egy tükör, megmutatja, hogy bűnös vagyok, de nem képes önmagában megtisztulttá tenni, csak Krisztus képes erre. Az ember a Szentlélek nélkül semmibe veszi Isten szentségét, parancsolatát és ítéletét, menekül Isten hatalma elől. Benne van a megvetés és a kételkedés is. A törvény haragot szül, nem ad életet vagy bűnbocsánatot. Ha saját cselekedeteinkkel próbálnánk elérni a megváltást, szintén nem érnénk célba. Persze ez nem mentesít attól, hogy cselekedeteinkben is tökéletesek legyünk.
A ráhagyatkozás az a hit, amely által megigazulttá válunk. A megigazulás azt jelenti, hogy gonoszból jóvá válok, a Krisztusba vetett hit által, népiesen kifejezve: kutyából szalonnává lenni. Ebben nem szerepel a szeretet, csak a hit, ez az egyedüli feltétele. A bűn okozta isteni haragot nem csillapíthatja az én szeretetem, mert az emberi szeretet mulandó. Csak a hit képes felrázni bűnösségéből a lelket és megigazulttá tesz Isten előtt. Jákob neve azt jelenti, hogy csaló. Átveri apját anyja közreműködésével. Hogy szereztél ilyen hamar vádat? Kérdezi Izsák. A te Istened adta kezembe – hazudja Jákob. A hazugság miatt menekülnie kell. Álmában látja az Istent, aki ígéreteket tesz neki, a csalónak. Feltételekhez nem kötött ígéreteket. Nem hangzik el semmi olyan, hogy ha te megjavulsz Jákob, akkor majd… Isten alig várja, hogy elmondja Jákobnak, hogy mennyire szereti, anélkül, hogy Jákob bármi jót tett volna. Bűnének a büntetését megkapja később, fiai által – ezzel az ószövetségi szemléltető példával zárta előadását Horváth Csaba evangélikus lelkipásztor.
Molnár Viktor református lelkész egy rétori kérdéssel indította expozéját: miért kell nekem megigazulni? Hát nem egy megbocsátó, irgalmas Istenben hiszünk, aki ölében hordoz engem, és mindig megbocsát? Isten irgalmas, de igazságos is, mondja a heidelbergi káté. Ha igazságos, akkor a bűnt büntetéssel sújtja, az ok okozat elve alapján. Jó-e az nekünk, hogy a földi bíró a tárgyalás alatt igazságos? Szemléltetéskén a szónok egy paradox helyzetet is példaként hozott, amelyben az irgalmas bíró megbocsátja a minket bántalmazó személyt.
A megigazulás lényege tehát: bűnösként megérdemlem, hogy részesüljek Isten igazságos büntetésében. De mit tehetek, hogy engem Isten igazságosnak lásson? Ha valakivel jó kapcsolatba akarunk lépni, kezdjük azzal, hogy kérünk tőle egy szívességet. Én mit tehetek Istennel szemben? Semmit! Csak Isten kegyelme tud engem üdvözíteni. Isten utánam nyúl, és kiment a vízből Krisztus áldozata által. A megigazulás nem tökéletesedést jelent, hiszen továbbra is bűnre hajló leszek, hanem azt, hogy Isten Krisztus szemével lát engem. Nem én érdemeltem ki a megigazulást, hanem Krisztus érdemelte ki helyettem. Nekem csak bele kell kapaszkodnom ebbe a mentőövbe, Krisztus áldozatába. És ha én semmit nem tehetek, nem kell tennem, nem tesz ez gonosszá engem? Semmibe vehetem az erkölcsi törvényeket, mert Krisztus áldozata által úgyis megigazulttá tett… A heidelbergi káté erre a kérdésre azt a választ adja, hogy lehetetlen, hogy a Krisztusban kapaszkodó hit ne hozza meg a megigazulás gyümölcseit. Szükséges megvizsgálni a cselekedeteimet, mert azok megmutatják a hitemet. Az én válaszom csak ez lehet: ima által elfogadom azt, amit Isten kínál, és teljesen odaadom magamat. Isten tőlünk nem némi hozzájárulást követel, hanem, hogy teljesen odaadjuk magunkat. Keresztyénnek lenni egy személyes kapcsolatot jelent Istennel, amely hitre, bizalomra, szeretetre épül.
A katolikus egyház tanítását Szmutku Róbert esperes-plébános mutatta be, aki a megigazulást eléréséhez három lépéses módszert javasolt:
1. Megismerem az igaz Istent (nem az általam elképzelt istent) és a lelkiismeretemre hallgatok. Sok embernek eltorzult a lelkiismerete, ezért formálni kell azt, a Szentírás olvasással, imádsággal. Döntéseimben a lelkiismeretemben megszólaló Isten hangját kell követnem.
2. A hit cselekedetek nélkül halott, mondja a katolikus teológia. Nem igazulhatunk meg jócselekedetek nélkül. Máté evangéliumában olvassuk, hogy az utolsó ítéleten azt fogják számon kérni tőlünk, hogy mennyire szerettük a szegényt, mennyire tápláltuk az éhezőt, látogattuk a beteget, fogadtuk be az idegent.
3. Egyesülnöm kell az Istennel. Jézus mondja: maradjatok bennem, és akkor én is bennetek maradok. A katolikus egyházban ez a legmélyebben az Oltáriszentségben való részesedés által valósul meg.
A bűn megrontotta az első emberpár viszonyát Istennel, de egymással, sőt a környezettel, a teremtett valósággal is. Amit az első Ádám elrontott, azt Krisztus, az új Ádám helyrehozta.
Szent Márknál találkozunk Jézus missziós parancsával: menjetek, hirdessétek az evangéliumot minden népnek. Aki hisz üdvözül, aki nem, elkárhozik. Gyűjtsünk hát olyan kincseket, amelyeket a moly és a rozsda nem emészt meg, és törekedjünk az igaz Isten ismeretére – tanácsolta a római katolikus lelkipásztor.
A felnőtteknek szánt katekézist havi rendszerességgel szervezik meg, szakemberek bevonásával, akik hitbeli és lélektani tapasztalatukat kerekasztal beszélgetések formájában osztják meg és vitatják meg az érdeklődőkkel. A sorozat következő eseményét február hónapban szervezik meg.
