Az utolsó vacsora emlékére mutatott be szentmisét nagycsütörtökön, 2024. március 28-án este a Szentháromság-templomban Szmutku Róbert esperes-plébános.
Prédikációjában az utolsó vacsora eseményeinek napjainkban való korszerűségét emelte ki a lelkipásztor. Jézus visszaigazolást kér apostolaitól: Megértették, hogy mit tettem veletek? A húsvéti titok kezdete nagycsütörtök, amikor megérthetjük, hogy mit tett Isten értünk. Van, aki egy egész emberi életét úgy él le, hogy nem érti meg, mit tett Isten érte. Az ószövetség húsvétja családi ünnep volt, amikor a gyermekek a húsvéti asztal körül megkérdezték a családfőtől, hogy mit tett Isten az Ő népéért, a családapa pedig a Szentírásból felolvasta Isten csodálatos tetteit. Az Újszövetségben Jézus változást hoz: lábakat mos, testét-vérét adja, és megkérdezi, hogy „Értik-e, mi ez?” Aki soha nem élte át egy-egy mélyponton, hogy Isten megmosta a lábát, felemelte, megbocsátott neki, az nehezen fog tudni szolgálni másokat.
2000 évig az Oltáriszentség adott erőt az Egyháznak földi vándorlásában. A keresztény ember az Oltáriszentség által válik eggyé az Istennel, hiszen minden szeretetnek a lényege az eggyé válás. A szentmisében megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz. Leginkább azokat kell szeretnünk, akiknek problémája van velünk, akik elkerülnek minket. Milyen az életem szentmiséj: élem-e azt a szolgálatot, amelyre Jézus mutatott példát? – hangzott el a szónok rétori kérdése.
Az igazsággal párosuló szeretet hiányzik a mai világból. A relativizmus korában, a globális etika kínálta világból hiányzik a szeretet, és ez észrevétlenül formálja át a keresztények tudatát. A keresztény fogalmak felcserélődnek, tekintély helyett etikát használunk, a házastársak helyett partnerek, az egyetemes értékek helyett globális értékek stb., hiányzik a kereszténységhez tartozó fogalomtár, az erkölcs, a tisztaság, a szív, a szolgálat, a tekintély, a hit, remény, szenvedés, a bűn. A modern pszichológia sem beszél bűnről, hanem problémáról. Fontos, hogy az igazságban tudjuk szeretni egymást. Jézus ezt megmutatta az utolsó vacsorán, és nagypénteki áldozatával.
A szentmise az ilyenkor szokásos liturgikus oltárfosztással ért véget, majd közös és egyéni szentségimádást tartottak a hívek.
