Jézusnak minket megváltó szenvedéséről és kereszthaláláról emlékeztek meg nagypénteken, 2024. március 29-én este a Szentháromság-templomban, a Szmutku Róbert esperes-plébános által végzett szertartás keretében. Nagypéntek az év egyedüli napja, amikor templomainkban világszerte nem mutatnak be szentmisét.

Prédikációjában Jézus szenvedésének értelméről és az ebbe való bekapcsolódási lehetőségünkről elmélkedett a lelkipásztor. Nagypénteken megölték az Istent – mondta, majd önvizsgálatra hívta a híveket: Hányszor öltük meg magunkban az isteni szikrát, nem engedtük kibontakozni magunkban a megszentelő kegyelmet? Jézus nem úgy halt meg, mint a nagy vallásalapítók, hanem kereszten, anyja a kereszt alatt, Pilátus három nyelven készített feliratot, hogy az ott elhaladók értsék, mi történik Jézussal: héberül – a vallás nyelvén, görögül – a kultúra nyelvén, latinul – a politika nyelven.

Számos olyan vallás van, amely kerüli a szenvedést, nem tud mit kezdeni vele, mint például buddhizmus, amely a létszomjnak, vágynak a kioltását hirdeti, vagy az iszlám. Krisztus tanítása őszintén szembenéz a szenvedés keresztjével, választ ad az embernek az egyik legnagyobb problémára a szenvedése. A földi élet pedig egy út a végső cél, a személyes Istennel való egyesülés felé, nem pedig beolvadás a személytelen világszellembe. Életünk legfőbb célja nem a szenvedés kerülése, hanem a teljes odaadás a szeretetben. Az egész teremtett valóság Isten szeretetéről tanúskodik.

Ne féljünk mások terheit hordozni! Ha odaadjuk életünket, megnyerjük azt, ez a krisztusi tanítás paradoxa. Ha tudunk önzetlenül szolgálni, nagyon boldogok lehetünk. Túlságosan körülvettük magunkat a jólét eszközeivel és süket lett az ember, nehezen tudja Isten ezt a süketséget áttörni. Amikor megszólít, Isten szelíden teszi, suttog, csak a szenvedéseinkben kiált. Nagypénteken át halad az út a húsvéti feltámadáshoz, keresztjeink hordozásán át vezet az út az üdvösséghez. Tudjunk feltámadni arra az életre, ahol béke és megnyugvás van, nincs háború, harag, ellenségeskedés. Adjuk életünket Jézusnak, hogy legyen nekünk is életünk – tanácsolta a szónok.

Az igeliturgiát a szent kereszt előtti hódolat követte, majd az áldozás után, a szent sírnál való imádságot követően, csendben távoztak a hívek.