Pénteken, 𝟐𝟎𝟐𝟓. 𝐣𝐚𝐧𝐮𝐚́𝐫 𝟑𝟏-én ünnepelte a nagybányai Bosco Szent János szórványkollégium névadó szentjének ünnepét. A Philia Oázis galériavendéglőben a kollégium diákjai adták elő Giovanni Bosco élettörténetét 𝟏𝟕.𝟎𝟎 𝐨́𝐫𝐚kor, Varga Sándor, a szatmári Harag György társulat színművészének előkészítésével.

Ezt követően, 𝟏𝟖.𝟎𝟎 𝐨́𝐫𝐚kor búcsús szentmisét mutattak be a Krisztus Király templomban, amelynek főcelebránsa és szónoka a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa, Oros Tibor Roland volt.

A szónok felhívta a hívek figyelmét arra, hogy sokszor elfelejtünk örülni. Bosco Szent János ezt jól tudta tenni, megtanulhatjuk tőle, hogyan kell az evangéliumot örömmel hirdetni. Sokszor mentegetőzünk, hogy mennyi seb, tüske van az életünkben, ezáltal indokolva az öröm hiányát. Nézzünk a gyermekek mosolyára – tanácsolta Orosz Roland, amely lassan eltűnik, ahogy felnőtté válik az ember. Mennyivel jobb, kellemesebb egy mosolygó emberrel találkozni. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink, nehézségeinek.
Pap Miklós görög katolikus lelkipásztort idézte a szónok, aki egyik beszédében a következő kérdést intézte hallgatóságához: szerintetek Krisztus boldog volt-e a kereszten? Rövid idő múlva a választ is megadta: ha nem lett volna boldog, leszállt volna. A kereszttel együtt is képesek vagyunk boldogok lenni.

A kilenc éves Giovanni Bosco egy álmot látott, amit meg is valósított. A Szűzanya jelent meg neki, állhatatosságot kért, és álmában a bárányok farkasokká változtak. Mindent a maga idejében meg fogsz érteni – mondta a Szűzanya. Gyakran türelmetlenek vagyunk, ez szomorúságot okoz, amit stressznek, kiégésnek hívunk. Ne hasonlítgassuk keresztjeinket, mindenki személyre szabottat kapott.
Bosco Szent János azt tanácsolta, hogy legyünk szentek és szenteket nevelők, vegyék észre a gyermekek, hogy szeretjük őket. Milyen fontos, hogy a szülő vagy nagyszülő gyermekét mosollyal köszöntse, amikor iskolába, vagy haza viszi. Milyen jó az, amikor a kamasz gyermek bizalommal, mosollyal látja rátekinteni a szüleit, nagyszüleit. A mosoly a gyógyír gondjainkra, kiégettségünkre, stresszes életünkre.
Bosco János nem csak szóval, hanem tettel is nevelt és tanított, ő a szeretet pedagógusa. Hat tanácsban fogalmazta meg pedagógiáját:
1. Csak Istennek élj, gyónással tisztítsd meg lelkiismeretedet!
2. Légy szolgálatkész, ne sérts meg senkit, magad iránt légy a legigényesebb!
3. Légy óvatos a kapcsolataiban, ne bízz azokban, akik nem hisznek Istenben!
4. Óvatosan költekezz, soha nem többet, mint amennyid van!
5. Légy alázatos, soha ne dicsérd magad mások előtt!
6. Hordozd a keresztedet, legyen az kicsi vagy nagy, barátaidtól vagy ellenségeidtől!

Megelőző pedagógiát alkalmazott: legyél ott embertársad mellett, hogy mielőtt elbukik, megfoghasd őt. Sokszor átverték, becsapták, kihasználták és mégsem adta fel Bosco Szent János. Mi hogy vagyunk ezzel? Meddig érdemes jónak lenni, meddig hagyjuk, hogy mások kihasználjanak? Bosco Szent János azt mondja, hogy nincs határ, aki hisz, az végig vállalja mindezt. Addig vagyok képes ezt tenni, amíg él bennem Krisztus szeretete, és ezt mosollyal tükrözni tudom, hogy a másikban a farkast báránnyá alakítsam – tanácsolta a lelkipásztor.

A szalézi szerzetesek Boldog Scheffler János vértanú püspök meghívására érkeztek Nagybányára 1943-ban, ahol felépítették a Veresvizen az 1945. májusában felszentelt – ma Krisztus Király titulust viselő – templomot és a plébániát. A kommunizmus éveiben megszűnt ugyan a szaléziak jelenléte, és a plébánia működtetését az egyházmegye vette át. Öt évvel ezelőtt azonban, egy újabb intézmény nyitotta meg itt kapuit, amely a szalézi szellemiséget és pedagógiát hivatott tovább vinni. Szmutku Róbert akkori plébános kezdeményezésére, a magyar állam támogatásának köszönhetően 2020-ban elindult a Don Bosco szórványkollégium működése, amely olyan – többnyire máramarosi településekről származó – diákok számára nyújt lakhatást és étkezést, akik Nagybányán folytatják magyar nyelven tanulmányaikat.