„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!” (Zsoltárok 115,1)

Főtisztelendő esperes-plébános Úr! Kedves Robi atya!

Vannak pillanatok egy közösség életében, amikor meg kell állni, hogy visszatekintsünk a megtett útra, és köszönetet mondjunk mindazokért a kegyelmekért, amelyeket a Teremtő ránk árasztott – s mindazért az emberi helytállásért, amellyel te e kegyelmek eszközévé váltál közöttünk. A legmélyebb tisztelet, szeretet és a szívünkből áradó hála hangján fordulunk most feléd az egész egyházközösség nevében.

Hívő közösségünk tagjaiként mérhetetlen örömmel és megrendültséggel szemléljük Isten házát, három évszázados, patinás templomunkat, amely a fáradhatatlan, áldozatos munkádnak köszönhetően most teljes pompájában megújulva hirdeti az Úr dicsőségét. Ez a templom nem csupán kő és habarcs; ez a hely szentatyáink imádságainak, könnyeinek, örömeinek és hitvallásának néma, mégis beszédes tanúja.

Te nemcsak felismerted ennek a háromszáz éves örökségnek a súlyát és értékét, hanem szent kötelességednek érezted, hogy megóvd azt az enyészettől. Az anyagi források előteremtése, a munkálatok mindennapi gondjai és a szervezés nehézségei közepette mindvégig sziklaszilárd hittel és törhetetlen akarattal álltál az élünkön. Ez a megújult szentély a bizonyíték arra, hogy amit Isten dicsőségére és a közösség javára tervezünk, az az Ő áldásával szárba szökken.

Azonban hálánk messze túlmutat a megújult falakon és a megszépült oltáron. Legnagyobb csodálatunkat az váltja ki, hogy a kövek restaurálásával párhuzamosan mindvégig lelki megújulásunkért is munkálkodtál. Tudjuk és érezzük, hogy a templom igazi ékessége a benne imádkozó, élő közösség. Lelkipásztori buzgóságod, megszívlelendő tanításaid, a szentségek kiszolgáltatása és személyes odafordulásod által a mi szívünkben is új templom épült. Felélesztetted bennünk a lankadó hitet, megerősítetted az összetartozást, és közelebb vezettél minket Krisztushoz.

Őseink hagyatéka kötelez bennünket. Példamutatásod révén megértettük, hogy ennek a drága örökségnek nemcsak passzív őrzői, hanem aktív megvigyázóinak és továbbadóinak kell lennünk. Megtanítottál minket arra, hogyan adjuk át ezt a lángot a jövő nemzedékének, hogy a utánunk jövők is ugyanilyen büszkeséggel és mély hittel léphessék át e szent hajlék küszöbét.

Fáradhatatlan munkádért, a sok álmatlan éjszakáért, a hordozott terhekért és azért a feltétel nélküli krisztusi szeretetért, amellyel minket, rábízott lelki családodat az Úr útjain vezetsz, Isten fizesse meg neked százszorosan!

Kérjük a Szentháromságos egy Isten irgalmát, a Boldogságos Szűz Mária oltalmát és a szentek, különösképpen Vianney Szent János, a plébánosok védőszentjének közbenjárását, hogy áldja meg életedet és további szolgálatodat: adjon neked jó egészséget, erőt, békességet és a Szentlélek szűnni nem akaró örömét, hogy még nagyon sokáig vezethesd közösségünket az üdvösség útján!

Imádságos szeretettel, mély tisztelettel és őszinte hálával,

a megújult egyházközösség képviselő-testülete és hívő népe