November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus ünnepe. A középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentjére emlékezünk ilyenkor, aki egész életét a szükségben szenvedő embertestvéreinek megsegítésére szentelte. Ebben próbáljuk az ő életpéldáját követni.
A nagybányai Szentháromság-plébánia Mária Légió és Szeretetszolgálat csoportjainak jóvoltából pénteken, 2022. november 18-án, a Somaschi Önkéntes Alapítvány által működtetett gyermekgondozó központba vittek frissen készített töltelékes káposztát az egyházközség önkéntesei, Szmutku Róbert esperes-plébános szervezésében, Tempfli Máté segédlelkész, valamint Lakatos Zsolt gyakorlati éves papnövendék kíséretében.
A Somaschi Önkéntes Alapítvány hátrányos helyzetű gyermekek gondozásával foglalkozik Nagybányán. Mintegy ötven gyermek számára biztosít napi rendszerességgel különféle oktatási és szociális programokat: délutáni iskolát olyanok számára, akik a közoktatási intézményeket látogatják; Románia Kormánya által meghirdetett „Második esély” programnak a helyi lebonyolítói, illetve alfabetizációs program azok számára, akik nem járnak iskolába. Ezen kívül étkezést, ruhát, gondozást, tanszereket, játszási lehetőségeket igyekeznek biztosítani a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek.
Később Marburgba költözött, és belépett a ferences rendbe. Javait és élete hátralévő esztendeit a betegek és rászorulók gondozásának szentelte. 1228-ban kórház építésébe kezdett, ahová befogadta és ő maga gondozta a földönfutókat, betegeket.
Az alapítvány tevékenységének megsegítése céljából, Szent Erzsébet ünnepét megelőző napon, a szeretet cselekedeteit gyakorolták ezáltal a Szentháromság-plébánia lelkipásztorai, munkatársai és önkéntesei.
******************
Árpád-házi Szent Erzsébet 1207. július 7-én Sárospatakon született. Négy éves koráig szüleinek – II. András király és merániai Gertrúd – udvarában nevelkedett, majd eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal, és elköltözött a wartburgi várba, ahol német környezetben nevelték, hogy jól elsajátíthassa új hazájának szokásait.
A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szerette, leendő anyósa, azonban egyre növekvő rosszallással vette tudomásul, hogy magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Tizennégy évesen kötött házasságot, boldogságban élt férjével. A szent életű asszony tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Erzsébet a vár alatt nagy házat építtetett, befogadta a zarándokokat és koldusokat, és ápolta a betegeket. Az udvar rosszallása ellenére Lajos támogatta felesége jótékony cselekedeteit.
Hat év boldog házasság után, fiatalon megözvegyült. Férje halála után gyermekeivel együtt el kellett hagynia a várat. Sokat nélkülözött, gúnyolták, elkergették, de béketűréssel viselte a megaláztatásokat. Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, dolgozott, ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat.
Huszonnégy évesen, 1231. november 17-én, Marburgban halt meg.
