Nagycsütörtökön, 2026. április 2-án, a nagybányai Szentháromság-templomban 19.00 órakor mutatott be szentmisét az utolsó vacsora emlékére Szmutku Róbert esperes-plébános. Barta Barnabás fernezelyi plébános mondott szentbeszédet.
Prédikációjában a szónok arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak környezetünkben kell csend legyen, hiszen Isten arra hív, hogy magunkban is csendet teremtsünk, hogy elmélkedni tudjunk azon, amit Ő tett értünk. Nagycsütörtökön megemlékezünk az Oltáriszentség és az egyházi rend szentségének a megalapításáról. Jézus azt mondta: „Vegyétek és egyétek, vegyétek és igyátok! – az Oltáriszentség alapító szavai ezek. Majd hozzátette: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ez nem mást, mint az első papszentelés, hogy mindmáig a püspökök és papok által Jézus jelen lehessen közöttünk az Oltáriszentségben. Nagycsütörtökön a templom az utolsó vacsora terme, mert jelenvalóvá válik az, ami akkor és ott történt. Nem azt mondja Jézus, hogy olyan, mint az én testem, hanem azt, hogy „ez az én testem”. Nagy titok ez, nem tudjuk megérteni. Az itt jelenlevő gyermekek közül, többen idén fognak először szentáldozáshoz járulni, de életünk végéig nem tudjuk ezt teljesen megérteni, hogy Isten jelen van, közöttünk van egy törékeny kenyérben, és mi egyesülhetünk vele. Ma megköszönjük ezt neki. János evangélista leírja: Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. (Jn 13,1) Ma is újra meg újra jelét adja ennek a szeretetnek, egyik ilyen jel a sok gyermek, aki itt van az oltár körül – ez nem magától értetődő a mai világban. A gonosz el akar távolítani minket Isten szeretetétől. Legyünk éberek, mondjunk nemet, mert nem tudunk szeretet nélkül élni. Úgy tudunk erről tanúságot tenni, hogy szolgálunk, mint ahogy Jézus tette, a tanítványok lábának megmosásával.
A prédikáció után, Jézus példáját követve, Szmutku Róbert esperes-plébános megmosta tizenkét férfinak a lábát.
