A 4. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé. A keresztények Jézus Krisztus születését, keresztségét, a kánai menyegzős első csodát és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatását ünnepelték. Az ünnep görög neve epifánia, jelentése pedig megmutatkozás, megnyilvánulás.

A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.

Vízkereszt ünnepén, 2025. január 6-án, hétfő délben a vízszentelés szertartásával kezdődött a Bîndăroi Alexandru segédlelkész által bemutatott ünnepi szentmise a nagybányai Szentháromság-templomban.

Prédikációjában a szentmise celebránsa a napkeleti bölcsek istenkereséséről beszélt, az ő példájuk követésére buzdította a híveket. A bölcsek nem adták fel, amikor eltűnt szemük elől a csillag, hanem segítséget kértek, mégpedig Heródestől – mondta a szónok, majd folytatta: egy olyan világban, amely arra ösztönöz minket, hogy mindent magunk oldjunk meg, ők arra tanítanak, hogy merjünk segítséget kérni. A Szentírás ismerete önmagában nem elég, gyakran lehetünk nagyon is jártások a hitben, akár kívülről tudhatjuk a szentírást, ha nem tesszük gyakorlatba azt, amit tanít, a hit gyümölcstelen marad.

Amikor végre megérkeznek betlehembe és meglátják a gyermek Jézust, leborulnak és imádják ők. Az üdvösség tehát nem csak intellektuális tudás, hanem személyes találkozás Istennel, azzal, aki válasz a mi keresésünkre. A hit útja soha nem könnyű, saját életünkben is előbb-utóbb eltűnnek a csillagok, amelyek vezetnek és sötétben maradunk. Ilyenkor eltévedhetünk, mert nem ismerjük a helyes irányt. Ilyenkor segítséget kell kérjünk, akárcsak a napkeleti bölcsek tették, és bíznunk kell abban, hogy a fény újra megjelenik.

A nemrég megnyitott szentév, a remény éve. Ilyenkor feltehetjük a kérdést: hogyan kapcsolódik a remény az istenkereséshez? A remény nem más, mint bizonyosság arról, hogy Isten velünk van még a sötétségben is. Mit remélünk keresztényekként: azt, hogy meglátjuk Istent, megtaláljuk a fényt, amely megvilágítja utunkat. Nem állhatunk meg az első akadálynál, tovább kell menni.

A bölcsek örvendezve tértek haza, a Krisztussal való találkozás megváltoztatta életüket, akárcsak a mienket és arra ösztönöz, hogy tovább adjuk a világosságot a világban.

Istennel különböző módon találkozunk, olykor úgy tűnik, hogy alszik, miközben csónakunk elmerül. Szükségünk van arra, hogy meglássuk Istent, hogy megtapasztaljuk őt mint Atyát, aki gondoskodik rólunk.

Ne maradjunk kicsi kis terveinknél, hanem reménnyel menjünk az úton, mint a bölcsek, amíg meg nem találjuk az Istent – tanácsolta a segédlelkész.

A szentmise végén a hívek szenteltvizet vihettek magukkal otthonaikba.